A pszichopata akciókat valóban túlzó egyszerűsítés a jobboldali pártok térnyeréséből levezetni, hiszen a faji ideológiában gyökerező ária elméletek nem először nyilvánulnak meg egyéni pszichopata formában.(Ha még emlékeznek rá, 2004-ben egy hasonló ideológiai ihletésű fiatalember égetett izraeli zászlót a Magyar Rádió épülete előtt). Hasonlóképpen, már-már a perverzitás határát súrolja azt fontolgatni, hogy ha Breivik muzulmánellenes volt, akkor miért a honfitársaira támadt, és nem a muzulmánokra? A kérdést talán úgy lenne érdemesebb feltenni, hogy egy-egy ámokfutó feltűnését valójában mennyire segítik politikai pártok, mozgalmak, vagy a „kor szelleme”.
A korszellem Európában pedig egyáltalán nem kedvező. Ha a norvég öldöklő manifesztójában összegyűjtötte az összes európai állam radikális és szélsőjobboldali szervezetét, mint lehetséges szövetségeseket, akkor feltételezhetjük, hogy befolyásolták őt a jelenleg élő jobboldali ideológiák.
Ha pedig a jobboldal valós politikai befolyását nézzük, akkor azt látjuk, hogy Nyugat-Európában folytak és folynak érdemi viták a bevándorlásról. Ennek ellenére, a jobboldali populizmus befolyása éppen egy hónapja vetette vissza, vagy tizenöt évvel, az Európai építményrendszert. 1995-ben egyesítették ugyanis az Európai határokat a schengeni rendszerbe. Ennek a rendszernek most a felbomlását éljük meg, ami történelmi léptékkel sokkal nagyobb aggodalmat jelenthet, mint egy őrült ámokfutó.
Ki, mennyit és miért engedett a bevándorlás ellenes nyomásnak az elmúlt hónapokban?
„Kicsit” feladtuk Schengent
A norvég öldöklésre reagálva, Zapatero és Cameron miniszterelnökök voltak az elsők, akik politikai választ sürgettek. Véleményük szerint ez a „nagyon súlyos eset európai választ igényel a szabadság, a demokrácia nevében. Arra kell kérni az embereket, hogy utasítsák el a radikalizmust és reagáljanak a xenofóbiára”. Az El Pais kommentátora szerint viszont a nacionalizmustól és xenofóbiától színezett politikai extrémizmus már rég megszűnt tabunak lenni, amikor olyan megbecsült politikusok, mint Nicolas Sarkozy, Angela Merkel vagy David Cameron azt hangoztatják, hogy „a multikulturalizmus kudarcot vallott.”
A kommentátort igazolja az áprilisi olasz-francia akció, a tunéziai bevándorlókkal Franciaországba indított vonat, ami pontot tett az évtizedekig elhúzódó bevándorlási huzavonára. Ezt azonban nem az együttműködés kialakításával, vagyis a brüsszeli zsargonnal élve, több Európával, hanem a schengeni övezet szabályainak szigorításával, tehát kevesebb Európával, tette meg!
Mi is történt áprilisban? A déli bevándorlók és az Északi liga nyomásában, az olasz kormány olyan gyufát húzott elő, ami aztán a franciák, és a dánok égettek tovább. Amint az már köztudott, a Lampedúzára és más szigetekre érkezett bevándorlók Fekete-Afrikából származó, líbiai vendégmunkások. A bevett eljárás szerint, az Afrikából csónakon érkező bevándorlókat, a mentés és az orvosi ellátás után, fogadó központokba szállítják. Olaszországban mintegy 20 ilyen tábor van. Itt döntenek a sorsukról, elviekben a menekültekről szóló genfi egyezmény és az emberi jogi charta alapján. A tény, hogy ez a két alapokmány az elmúlt évtizedben jelentősen sérült, nem változtat azon, hogy az európai államoknak elvileg kötelesességük lenne menekült státuszt adni a politikai menekülteknek. A papírok és kifejezett úti cél nélküli, úgynevezett gazdasági - népnyelven csak irregulárisnak vagy illegálisnak hívott - migránsokat ellenben a kibocsájtó országba szállítják vissza.
Bár az olasz hatóságok az elmúlt években nagy gyakorlatot szereztek a csónakosok kezelésében, az egyértelmű, hogy a 8 500 ember befogadására alkalmas lampedúzai tábor nem tudott ellátni 25 ezer tunéziai menekültet. További nehézséget okozott az is, hogy a bevándorlók egyszerre jöttek. Ezért a hatóságoknak újabb erőket kellett felsorakoztatni, átalakítani a sziget életét, és új migrációs válságközpontot is létrehoztak a miniszterelnöki hivatalhoz csatolva.
Olasz aktivisták elmondása alapján azonban nem volt akkora a vész. A bevándorlókat el tudták szállítani más táborokba, és, a Tunéziával és Egyiptommal is kötött visszafogadási megállapodások értelmében, Olaszország kezdeményezhette a visszaszállítást is (és ezt meg is tette). Az Európai államok, köztük Magyarország, repülőgépeket és hajókat mozgósítottak, amit szintén igénybe lehetett volna venni.
A nagypolitika számára azonban a standard eljárás ez alkalommal nem volt kielégítő. Felsőbb döntésre ideiglenes tartózkodási engedélyt készítettek a bevándorlóknak, és útnak indították őket Franciaország felé. Az akció Európai konzultáció nélkül történt, és azt nagy valószínűséggel csak egy Berlusconi - Sarkozy telefonbeszélgetés előzhette meg.
"Schengen: Europe without internal borders
The free movement of persons is a fundamental right guaranteed by the EU to its citizens. It entitles every EU citizen to travel, work and live in any EU country without special formalities. Schengen cooperation enhances this freedom by enabling citizens to cross internal borders without being subjected to border checks. The border-free Schengen Area guarantees free movement to more than 400 million EU citizens, as well as to many non-EU nationals, businessmen, tourists or other persons legally present on the EU territory."
Az Unió elítélte, de mégsem
Az Európai Bizottság először elítélte az olaszokat, hogy a bevett eljárás helyett propagandacélokra használják a bevándorlókat, és ideiglenes tartózkodási engedélyekkel, vonaton indítottak útnak több száz embert Franciaország felé. Majd a Tanács közbenjárásával, júniusban módosították a schengeni gyakorlatot, hogy egy „erősebb kooperációt hozzanak létre.” Míg a konzervatív beállítottságú, és a szélsőjobbal kokettáló olaszok és a franciák meghúzták a vészféket, a spanyolok kétségbe vonták az eljárás hitelességét.
A spanyolok valahogy nem félnek annyira az Európát esetlegesen ellepő menekültektől: 1994 óta, amikor az első afrikai csónak kötött ki a Kanári szigeteken, Spanyolország 2 890 bevándorló hajót fogadott a tenger felől, ami csak töredéke azoknak a latin-amerikai és kelet-európai bevándorlónak, aki más úton érkeztek a kontinensre. A téma Katalónián kívül, tulajdonképpen sohasem volt igazi kampánysláger, még akkor sem, amikor 2005-ben Zapatero kormánya hétszázazer bevándorlót legalizált. A legutóbbi helyhatósági választásokat bezsebelő Néppárt is inkább a terrorizmussal pofozgatta az ellenségképet, mint a bevándorlókkal.
Nem a bevándorlókat szidják a tetőző munkanélküliség miatt sem. A bevándorlási államtitkár, Ana Terrón azt nyilatkozta márciusában, hogy a célországokkal és a kibocsátó országokkal egyeztetve kell a bevándorlók problémáját megoldani, mert „immorális azokat felelőssé tenni, akik egy olyan nemzetközi rendszerben élnek, amely a kivándorlást idéz elő.” Az idegenekkel való jobb bánásmódot a fizetés emelése mellett, a 15-M mozgalom felvette a követelései közé.
A bevándorlásügy már régóta a politika propagandája
Olaszországban más a politikai háttér. A Liga Norte nevezetű politikai formációnak a bevándorlókat már régóta a zászlójára tűzte, és vezetőjük munkatáborokat ötletét is felvetette, amikor, az afrikai bevándorlók 2010-es lázadása társadalmi konfliktusba torkollott Kantabriában, ahol gyümölcsöt szedtek.
Az egész Európában előretörő jobboldallal versenyfutásban, a szocialisták is kénytelenek voltak keményebb politikával előállni. Az Európai Parlamentben a szocialisták is megszavazták az „európai visszaszállítás direktíváját”, ami azt jelenti, hogy a papírok nélkül érkezők kb. 18 hónapig lehetnek internálótáborokban (pontosan Spanyolországban 42 napig , Franciaországban 32 napig). Ha nem önkéntesen mennek haza, akkor 5 évig nem jöhetnek be Európába.
Hiába hívta fel ekkor Parlament figyelmét Jacques Delors, az Európa Bizottság volt elnöke és Michel Rochard, volt francia miniszterelnök arra, hogy az intézkedés nem garantálja az emberi alapjogokat, a kiskorúak fogva tartása jogilag nem védhető, illetve a kitoloncolás maradandó nyomokat hagyhat az emberekben, és megfoszthatja őket az alapjogaiktól, mint a menedékjog, vagy a családi egyesítés. Szavaikat elmosta a francia EU-s elnökség a nemzeti identitásról szóló vitával.
A direktíva egyértelműen az európai bevándorlási politika szigorításához vezetett. Az „önkéntes” visszatérésre immár csak 4 hétig van lehetőség. Felállították a Frontex nevezetű szolgálatot, évi mintegy 68 millió euró költségvetéssel, ami az embercsempészek hajóját radaron és szateliten detektálja, így elvileg meg tudja előzni a vízbe fulladást, és egyben ellenőrzi a partokat. Ezen kívül közös bevándorlási alapot hoztak létre, és visszafogadási egyezményeket kötöttek egy sor afrikai országgal, ez a „kültelki” deportáló táborok helyett.
Közös bevándorláspolitika helyett, a szabadságjogok korlátozása
‘We should not leave it only up to the member states at our external borders to deal with extraordinary migratory situations,’ Malmstroem said.
Olaszország, Spanyolország és Franciaország már tíz éve lobbizik Brüsszelben, azért, hogy más országok is átérezzék a védfal szerepéből fakadó hátrányokat, és közös pénzből kezeljék az ügyet. Ez lett volna a közösségi megoldás, ha a kormányok nem engedtek volna a jobboldalnak.
A bevándorlásra vonatkozó, és a magyar elnökség alatt elfogadott tanácsi következtetés szerint „az EU-nak egyrészt fenn kell tartania és meg kell szilárdítania a menedék, illetve vedelem biztosítására vonatkozó hagyományait, másrészt megfelelő eszközökről is rendelkeznie kell annak megakadályozására, hogy gazdasági migránsok tömegesen törvénytelenül átlepjek a határokat”. Amellett, hogy a szöveg felettébb kétértelműen nyilatkozik a harmadik országokbeli fejlesztések és a biztonsági költések szükséges arányairól, a legtámadhatóbb pontja, hogy manapság a gazdasági indok és a politikai üldöztetés nem választható ketté (ld. pl. Szudáni háború), nincsenek tehát tisztán politikai migránsok. (Az Európai Tanács megállapodott arról is 2012-ig meg kell valósítani a közös európai menekültügyi rendszert, amely magas szintű védelmet kínál es csökkenti a tagállamok menekültügyi rendszerei közötti eltéréseket.) Sajnálatos módon ide vezetett az arab tavasz és a jobboldali pártok szorítása: Európa bezáródásához. Pedig ezt másképpen is meg lehetett volna oldani.
***
A madridi Sol téren táborozó 15 M mozgalom egyik követelése sokaknak meglepő lehet: a „spanyol forradalmárok” a gazdasági helyzet javítása mellett azt követelték, hogy emberségesen bánjanak az idegenekkel. Amennyire szükség van a közös bevándorlás politikára, annyira szükségtelen ezt az európai alapvetések felülvizsgálásával megoldani. Addig semmiképp, amíg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet felmérései szerint a bevándorlás egyértelműen pozitív hatással van a gazdaságra. Még akkor sem, ha egyeseknek ez lenne a legegyszerűbb megoldás.
***
A bevándorlás átpolitizálását misem mutatja jobban, mint a számok. A 2007-ben kezdődő pénzügyi krízis jóval viaszavetette az Európába tartó bevándorlási hullámot. Az irreguláris helyzetben lévő bevándorlók száma mintegy 50%-kal csökkent 2010-ben. A kanári szigeteken a 2 246 előző évi partraszállás helyett csak 196 csónak érkezett 2010-ben, vagyis mintegy 91,3%-os esés következett be a spanyol minisztérium adatai szerint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése