A tényeket már máshol megírták, megírtuk. A nyugati sajtó nagy része átvette a marokkói belügyminiszter által közzétett számokat, azt, hogy 72,6%-os részvételi arány mellett, 98,5%-os igennel szavazták volna meg a marokkóiak az új alkotmányt. Ez természetesen a legkevésbé sem ellenőrizhető, ha a kb. 300 választási megfigyelő jutott a 40 000 ezer szavazóhelyiségre, ha a nemzetközi újságírókat kijelölt útvonalon vezették körbe, attól az urnától, ahol a király szavazott, a sajtószobáig. Mi megint nem a kitaposott úton mentünk, és az alapján, amit láttunk, a közölt végeredmény, finoman szólva is kétséges.
Minden más azonban viszonyítás kérdése. A Nyugati demokráciák nézőpontjából, akik már a népszavazás előtt gratuláltak a királynak az új alkotmányhoz (sic! Furcsa, hogy ez az újabb diplomáciai baklövés senkinek sem tűnt fel?), ez a fajta az alkotmányozási folyamat antidemokratikus. Maga a tény, hogy a király egy szűk testület kinevezésével alkotmánymódosítást indítványoz, azt többé kevésbé megkonzultálja a parlamenti pártokkal, bejelenteti a mecsetekben, és lenyomja az emberek torkán, kívül esik a modern demokratikus kereteken, és csak kevés Európai államban történik meg…
A tartalommal kapcsolatban azonban több a jó hír. A monarka valóban, továbbra is magánál tartja a politikai hatalmat, a vallási hatalmat és a katonaságot. Sőt, az igazságszolgáltatást is ő fogj ellenőrizni, mert az Igazságügyi minisztérium ellen, ami eddig a bíróságot felügyelte, nem kevés panasz érkezett. Rachid Niny, az Al Masae sajtócsoport ügyével vannak tele a lapok, aki az Argana kávéház felrobbantásáért a börtönökben uralkodó helyzetért vádolta az államot, és akit a büntetőjog alapján ítéltek el, a sajtótörvény helyett. Amellett, hogy tényleg abszurd az a feltételezés, hogy a kormány bármennyire is benne lehetett egy turisztikai központ felrobbantásában…a börtönök állapota miatti tiltakozásnak pedig hosszú története van, tehát Rachid Niny vádjai sem látszanak megalapozottnak.
Viszont egy emberrel sem találkoztam, még a tüntetők közül sem, aki úgy ellenezte volna a bevezetett változásokat, hogy államformát akart volna váltani. Ha pedig nincsen ilyen egyöntetű akarat, akkor onnantól nem is lehet egyik napról a másikra egy abszolút monarchia teljes átalakulását várni.
A helyi politikai kultúra viszonylatában, az alkotmány sok olyan rendelkezést tartalmaz, amelyek tényleg előre vihetik az országot. Ilyen mindjárt a szabad vallásgyakorlás.EZ eddig nem volt explicite leírva. Az alkotmány elveszi a király szentségét, egy lépés előre a politika és a vallás kettéválasztásában, és igen, még mindig muzulmán államot kiállt ki. (A marokkói jog a sharia és a francia jogalkotás keveréke). De nem arról vitáztak-e az európai államok pár éve, hogy bele kell-e venni a kereszténységet az alkotmány első sorába?
Vajon hány Európai állam alkotmánya mondja ki, hogy a nemzetközi emberi jogi egyezmények elsőbbséget élveznek a nemzeti törvényekkel kapcsolatban?
Nagy előrelépést jelent az is, hogy immár törvény tiltja meg a „mindenfajta diszkriminációt”, beleértve a faji, nemi diszkriminációt és a fogyatékosok jogait. Több fogyatékosok jogait védő szervezettel beszéltem, akik ugyan még nem elégedettek, hiszen a fogyatékosokat az állam nem ismeri el teljes értékű polgárokként, de értékelik ezt az antidiszkriminációs paragrafust, ha az a gyakorlatban is megvalósulhat. A nők jogaival kapcsolatban, a 2004-es családjogi reform már letette a mérföldkövet. A jogi alap megvan ahhoz, hogy egy nő ugyanolyan jól jöjjön ki egy válásból, mint egy férfi, és, hogy egy lány 18 éves kora előtt ne mehessen férjhez. Az öröklés viszont a sharia szerint, még mindig a fiúra száll.
Az akadály mégis inkább a mentalitásban van, mint a törvényben. Így történhet meg, hogy egy marrakeshi családjogi ügyvéd 4 hónap alatt válik el a feleségétől (erre kétszer is visszakérdeztem), a volt feleség a javak felét viszi, míg egy berber családban, a Rif-térségben és dél-Marokkóban évekig húzódik a válás a társadalmi szokások és kötések miatt…
Az alapokmány garantálja a korrupciós és versenyhivatal, és az ombudsman függetlenségét. Ugyan a korrupcióellenes hivatal állami költségvetésből él, de… legalább létezik. Kelet-Európaiként a legjobban az tetszik, hogy a parlamenti képviselők és a kormánytagok immunitásának is vége. A korábbi gyakorlatban könnyebb volt egy képviselő ellen bizalmatlansági eljárást kezdeményezni, mint büntetőeljárás alá vonni (és még a király is elismerte, hogy a Parlament harmada drogügyekben van benne). Külön tetszik, hogy a számvevőszéknek egyenesen büntetőjogi hatásköre van. Tehát kivizsgál, majd elindítja az eljárást.
A puding próbája az evés, az új alkotmány és a hozzá kapcsolódó Emberjogi Akcióterv igazi próbája az alkalmazása lesz. A törvényalkotástól, a szociális igazságosságot a társadalmi különbségek kiegyenlítődését várják a marokkóiak, és persze, az európaiak is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése