A múlt heti bejegyzés tárgyát folytatva, egy, a BKV-n történt esetet mesélek el. Az ügy májusban történt, azóta nem kaptam válaszlevelet. A pótdíjat továbbra sem kívánom befizetni, majd meglátjuk, mi lesz. Íme a panaszlevél:
Pótdíj szám X
Tisztelt Uram/Högyem!
Tisztelt BKV!
Egy május 16-i büntetés miatt kívánok panaszt tenni, egyéb elfoglaltságaim azonban nem tették lehetővé, hogy ezt a - reményeim szerint elég részletes - panaszlevelet előbb megfogalmazzam. Ebben az ügyben egyébként, május 25-én már jártam Akácfa utcai irodájukban, ahol kolleganőjüktől kaptam meg a panasziroda emélcímét.
Előre bocsájtom, hogy én személy szerint elégedett vagyok a BKV szolgáltatásaival, véleményem szerint a közlekedés Budapesten –más európai nagyvárosokhoz képest is – jól szervezett és gyors. Az ellenőrök a legtöbb esetben udvariasak, bár az kifogásolható, hogy balesetveszélyesen elállják a metró mozgólépcsőjének be-és kijáratát. Én bérlettel rendelkezem, nagyon ritkán fordul elő velem, hogy fizetés nélkül szállok a járműre. Fontosnak tartom, hogy az emberek felelősnek érezzék magukat, korrekten vegyék igénybe a szolgáltatásokat, és ne próbáljanak mindig a kiskapukat keresni.
A magam nevében tehát én nem tennék panaszt a BKV ellen. A fent említett időpontban azonban, Belgiumból élő marokkói ismerősömmel közlekedtem pár napig. Ezen idő alatt az urat kétszer akarták megbüntetni a BKV-n, véleményem szerint jogtalanul, és egyszer csapták be a taxisok. A BKV kihasználta az utas „külföldiségét”, ismerősömet, és vele engem is, megkülönböztetés ért.
Az első esetre a szentendrei HÉV-en került sor a 15-i hétvégén. A Szépvölgyi úton szálltunk fel, ahol tehát nincsen pénztár, az ellenőr Békásmegyer után jött. Mivel volt jegyünk Békásmegyerig, kiegészítő jegyet kellett kérjünk. Amikor fizetésre került sor, ismerősöm elővette a reptéri taxistól előző nap visszakapott ezer forintosát. A ellenőr azonban figyelmeztetett, hogy az ezres hamis, és látható kárörömmel közölte, hogy ezt bizony ő nem fogadja el. Nálam elég készpénz nem volt, de felajánlottam két bankkártyát, amit kártyalehúzó híján visszautasított. Végső megoldásként azt ajánlottam, hogy Szentendre végállomáson felveszek pénzt az automatából és a menetjegyet befizetem a pénztárba. Az ellenőrnek láthatóan semelyik megoldási javaslatunk nem tetszett, és én hiába magyaráztam neki bármit is, azt, hogy a vendégemet láthatóan becsapták, vagy azt, hogy éppen a saját születésnapi ebédemre megyünk, ezért az olvadó torta, rendkívül gorombán leszállított minket. Kellemetlenül éreztem magam ezért a fogadtatásért.
A második esetre május 16-án került sor, amikor is a szóban forgó bűntetést kaptam. Ezen a reggelen a 4-6-os villamoson utaztunk a Margit híd budai hídfőjétől a Nyugati pályaudvarig. A Budai hídfőnél vettünk jegyet az automatából, és ismerősöm ezzel a jeggyel a kezében szállt fel a járműre. A villamos olyannyira tömött volt, hogy lélegzetet is alig tudtunk venni, moccanni meg végképp nem lehetett. Semmi esélyünk nem volt a lyukasztóhoz férni, a gép és köztünk legalább 10 ember állt. Franciául és arabul kezdtünk beszélni és nézegettük a jegyet, mire a mellettem álló úr hirtelen elővette a karszalagját, valahonnan, a táskám alól. Úgy döntött, hogy a körülményekkel dacolva ő ellenőrzést tart. Először még viccesen meg is jegyeztem neki, hogy nem biztos, hogy sokáig fog jutni ezen a villamoson. Ezek után rá kellett jönnöm, hogy az úr tulajdonképpen csak minket akart ellenőrizni, hiszen könnyű prédaként, az orra előtt volt a szűz jegy (és valószínűleg külföldinek gondolt mindkettőnket). Ekkor már komolyan felhívtam a figyelmét arra, hogy mi sem tudunk mozdulni, ahogy ő sem. Mivel végig mellettem állt, egyértelműen láthatta, hogy nem tudtuk kilyukasztani a jegyet. Az ellenőr nem érezte a helyzet komikumát, hajthatatlan volt, és ráadásul keménykedni kezdett az ismerősömmel. Hogy elkerüljem a további lehetséges fejleményeket, - a felek immár üvöltöztek egymással - és barátom se késse le a repülőgépét, felkínáltam az ellenőrnek, hogy büntessen meg engem.
Véleményem szerint ez a két velünk történt – talán kivételes, de talán mindennapi - eset illusztrálja, hogy a külföldieket Budapesten sajnos még mindig éri megkülönböztetés. Kérem panaszomat ezzel a megfontolással bírálják el.
További munkájukhoz sok sikert kívánok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése